2000. december 29.-e van és a Good Charlotte énekesével, Joel Madden-nel fogok beszélgetni. Music Head =MH


MH: Akkor kezdjük is el: milyen volt a legutolsó fellépésetek?
Joel: Minden rendben volt, egész éjjel koncerteztünk.

MH: Hol is pontosan?
Joel: Hoboken-ben, New Jersey-ben.

MH: Hoboken az nagyon király.
Joel: Hát persze. Tényleg jó volt, de ma este már megyünk haza.

MH: Hogy teltek az ünnepek?
Joel: Nagyon gyorsan. Mert tudod, otthon töltöttük a Szentestét a családunkkal, de következö nap már indulnunk is kellett. Ennek ellenére nagyon örültünk hogy végre oly sok idö után újra láthattuk a családtagjainkat. Király volt.

MH: Kaptál valami ajándékot?
Joel: Persze, de tudod nekem a Karácsony elsösorban a családot jelenti és nem a rengeteg ajándékot. Néhány jó kis könyvet és pár ruhát kaptam, otthoni kajákat ettem de a legjobb az volt, hogy együtt voltunk. Igazán kellemes volt.

MH: Izgatott vagy a szilveszteri Jimmies Chicken Shack show miatt?
Joel: Aha, biztos jó móka lesz! Ök az egyik legjobb barátaink szóval velük igazán nagy buli lesz. De tudod, az ember otthon van ezért természetes, hogy izgatott.

MH: Van valamilyen különleges terved a show-ra?
Joel: Elöször a Shack-kel fogunk együtt játszani a színpadon. De késöbb Jepetto-val majd a barátainkkal is fellépünk. Az összes banda tagjaival nagy haverságban vagyunk, ezért a show vége felé már elég rendesen tömve lesz a színpad. Bár éjfélkor én remélhetöleg a lányok csókját fogom élvezni... hisz tudod, az Újév jó ürügy erre :-)

MH: Újévi fogadalmat teszel?
Joel: Lássuk csak, újévi fogadalmak... Ilyeneken nem igazán szoktam gondolkozni. Azt hiszem az újévi fogadalmunk a bandával az, hogy ööö... nem is tudom! Tényleg nem tudom! Csak folyatatjuk a turnénkat, amíg ki nem döglünk. Ez azt jelenti, hogy jövöre megpróbálunk minden olyan országba eljutni, ahova csak lehetséges. Az emberek lehet, hogy a végén már torkig lesznek velünk.

MH: Milyen az élet a turnék alatt? Mennyiben más ez az életsítlus?
Joel: Elég más. Immáron 7-8 hónapja vagyunk úton. Bárhol is járunk, az azért mégsem olyan, mint otthon. Igazából hozzá kell szokni, hogy csak egy böröndnyi cuccod van, mindennap új emberekkel találkozol, új környékre és új szituációkba kerülsz. De nem hiszem, hogy közülünk bárkinek is oka lenne a panaszra. Szerencsések vagyunk, hogy ezt csinálhatjuk, hisz turnézunk, zenélünk és így egy csomó emberrel megismerkedünk. Idegesít, amikor azt hallom, hogy a sok pop meg rocksztár emiatt nyavajog. Én úgy érzem ez egy álom, ami valóra vált és ez csodálatos érzés. Persze néha elég kemény ez az életforma, de ezek csak átmeneti idöszakok. Szeretünk turnézni és valóban élvezzük. De tudod, ha majd a furgonba utazunk láblógatva, már elöre tudom, hogy minden kis hülyeségen össze fogunk veszni. De ez természetes. Hozzátartozik a mindennapokhoz.

MH: Hát persze! Odakint láttam a furgonotokat. Play Station is van benne?
Joel: Persze, hogy van! Bár most függöben hagytuk a játszmát, majd folytatjuk.

MH: Melyik a kedvenc Play Station játékod?
Joel: A Tony Hawk.

MH: A Tony Hawk 2. már megvan?
Joel: Még jó hogy! Tony Hawk, bámulatraméltó. Nem tudod megverni a játékban! Ez a játék sose megy ki a divatból, megunhatatlan!

MH: Egyetértek. És milyen turnézni az ikertesóddal? Vannak konfliktusaitok?
Joel: Nem komolyak, mert én és Benji olyanok vagyunk, mint a legjobb barátok. Persze néha összekapunk Aaron-nal, Billy-vel vagy Paul-lal, de ezek csak amolyan testvéri veszekedések. Mi tényleg szeretjük a másikat, és igazán jó a viszony köztünk. Öszinték vagyunk egymáshoz és mindent megbeszélünk. Ha néha apró dolgokon össze is kapunk, ezek nem komolyak. Szeretünk így együtt turnézni. Másokkal nem lenne jó. Nem cserélnék senkivel, minden így van jól.

MH: Mi a különbség köztetek Benjivel?
Joel: Azt hiszem Benji a szemedben társaságkedvelöbbnek tünhet nálam. Én kicst tartózkodóbb, nyugodtabb vagyok, és bizonyos dolgokban konzervatívabb. Benji féktelen, mindig tud meglepetést okozni. Néha egyszerüen irányíthatatlan, de ez az amiért szeretem. Egy tulajdonságát sem változtatnám meg. Majdnem olyanok vagyunk, mint a jin-jang vagy a nappal és az éjszaka. Benji elég szókimondó, ami a szívén az a száján. Néha azért elég szélsöséges és keményen oda tud szólni. Nem biztos, hogy megcsináltam volna minden olyan örültséget, amit ö megtett.

MH: Mi az oka annak, hogy napi 2 elöadást adtok?
Joel: Eredetileg egyet terveztünk, de az összes jegy elkelt, és sok rajongó volt aki ugyan szeretett volna eljönni a koncertre, de már nem jutott neki. Ezért lenyomtunk még egy show-t, hogy azok a rajongók is meg tudják nézni. Ennek igazán örülünk, hisz rengeteg fiatal akar bejutni a koncertünkre. Másfelöl meg rossz érzés látni a kint maradottakat. Általában azért odasurranunk hozzájuk is, mert látjuk, hogy ott állnak a kerítésnél, és nem akarjuk, hogy kimaradjanak a jóból. De most két koncert lesz, amit be is reklámoztak, biztos jól fog sikerülni. Bár még így is lesznek, akik nem fognak bejutni, sajnos. Ez őrület.

MH: Fogtok nem saját szerezeményt elöadni?
Joel: Igen, maj éjjel a Beatles-től a 'Hard day's night'-ot fogjuk játszani.

MH: Melyik szám a kedvenced az albumotokról? Miért?
Joel: Ez nálam szinte mindig változik. Nagyon szeretem hallgatni a 'Change'-t. Azt hiszem, ez a szám a banda egy olyan oldalát mutatja meg, amit még nem nagyon ismernek az emberek. A következö albumon méginkább arra fogjuk fektetni a hangsúlyt, hogy új oldalunkról mutatkozzunk meg. Ezenkivül még megemlíteném a 'Waldorf Worldwide' és a 'Motivation Proclamation' számokat, amelyeket szintén szeretek. A Festival Song-ot is nagyon bírom.

MH: Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a fiataloknak, akik nehéz idöket élnek?
Joel: Ha magam alatt vagyok, 2Pac 'Keep Your Head Up' címü számát hallgatom. Ez az egyik kedvenc nótám, mert igazat mond: járj felemelt fővel és rá fogsz jönni, sok jó dolog vár még rád! Nehéz idökben is az a legfontosabb, hogy ne add fel önmagad és az álmaidat! Lehet, hogy nem holnap, de egyszer eljön a te idöd!

MH: Ezzel arra utalsz, hogy a bandáknak bíztatni és jó példát kell mutatni a rajongóknak?
Joel: Igen, mindenképpen. Azt hiszem, ha valaki rivaldafényben van, ez is a kötelessége. Persze nem mindenki fogadja el, de akár akarod akár nem, példát veszek rólad a fiatalok.

MH: Benjit idézve: 'Minden, amiröl valaha is álmodtunk, most megtörténik velünk." Reggelente mi az elsö dolog, ami eszedbe jut?
Joel: Az elsö dolog? Az, hogy talán menni kéne reggelizni! :-) Komolyra fordítva a szót, reggelente felkelek és úgy érzem, hogy még mindig álmodok. Ezzel a banda többi tagja is így van. Ha holnaptól mindennek vége lenne, akkor is hálásak lennénk azokért a dolgokért, amiket már átéltünk. Ez csodálatos. Reméljük, hogy ezután is olyan zenét és koncertet tudunk nyújtani a közönségnek, amit szívesen hallgat. Ez minden, amit akarunk. Tényleg csak azt tudom mondani, hogy szerencsések vagyunk. Isten kegyes hozzánk.

MH: Mi az oka annak, hogy általában csak a keresztneveteket használjátok?
Joel: Ennek megvan a maga sztorija, valójában Benji és én épp most változtatjuk meg a vezetéknevünket. Több oka is van, de az egyik fö indok az, hogy apánk neve helyett az anya nevét vesszük fel. A banda többi tagja pedig úgy segít, hogy ök sem használják a vezeténevüket. Ez nagyon rendes dolog tölük.

MH: Amikor eldöntöttétek, hogy nem föiskolára, hanem dolgozni mentek és éjszakánként zenéltetek, sohasem forult meg a fejedben, hogy ne egy zenekarban játsz, mert ez nem jó megélhetési mód?
Joel: Dehogynem, de ez minden munkára igaz! Elgondolkozol azon, hogy diplomát szerezz vagy munkába állj. És persze ott a félelem benned, mert nem akarsz csödöt mondani, csak boldog lenni. Tehát félelem és kétség mindig van. Volt rá példa, hogy nagyon csóró voltam, azt hiszem olyan 19 éves koromban, de felnött férfi módjára olyan munkát vállaltam, ami évi 30,000 dollárt fizetett, mert azt hittem ebböl kényelmesen megélhetek. Egyszer-kétszer közel voltam ahhoz a ponthoz, hogy azt mondjam, abbahagyom. De a bandatagokkal mindig inspsiráltunk egymást, hogy nem szabad feladni.

MH: Tehát azt mondod, kitartónak és állhatatosnak kell lenni?
Joel: Igen, mindenképpen. Tarts ki az álmaid mellett!

MH: Téged idézve: 'Kb. négy albumra elegendő anyagunk van.' Nos, mikorra várható az új korong? //megjegyzés:ekkor még nem jelent meg a TY&TH//
Joel: Azt hiszem jövöre belekezdünk az új albumba. Valószínüleg egész évben turnézni fogunk, de télen, olyan november-december környékén elkezdünk dolgozni az új lemezen. Ez persze függ ennek az eladásától is, de egy év múlva szerintem már javában az új albumon fogjuk törni a fejünket. Egy-két dalt már elkezdtünk írni és nagyon izgatottak vagyunk.

MH: Sok dal fogalmazódott már meg a fejedben?
Joel: Igen, sokat gondolkoztam már rajta. Ha készen lesznek, jöhetnek az új koncertek is. Persze nem ma este, de valamikor a jövöben. Egyenlöre elég ezt az albumot népszerüsítenünk. A jelenlegi korong épp 3 hónapja jött ki, majd meglátjuk mi lesz a sorsa. Bár eddig minden rendben van vele.

MH: A jövötöket illetöen mit gondolsz, ahogy ti öregedni fogtok, a zenétek is változik majd?
Joel: Minden bizonnyal változni fog, hisz nem játszhatunk és írhatunk mindig ugyanolyan dalokat. Azt hiszem érettebb lesz a zenénk, ahogy az életstílusunk is változik, mert más dolgok fognak érdekelni. Úgy értem, lehet hogy a pénztelenség, mint téma, akkor már nem lesz hiteles. Én csak arról akarok írni, ami tényleg valódi. Talán változni fognak a dalok és a mondanivalójuk is. Talán új dolgokkal fogunk próbálkozni. Még nem tudjuk, de a lehetöségek száma korlátlan, amit ki kell használni.

MH: Végezetül, még egy kérdés: hogyan látod magad, mondjuk 5-10 év múlva?
Joel: A jelentöl számítva 5-10 év...hmm.. 10 év múlva ugyanígy együtt leszünk és a legújabb albumunkon dolgozunk. Remélhetöleg akkorra már jó sok lemezünk lesz. 10 év múlva majd azon vitázunk, hogy este kinél találkozzunk, mert akkorra már mindenkinek meglesz a saját otthona és majd átmegyünk egymáshoz barbeques-t enni. Ez még a jövö zenéje. Most még együtt vagyunk, lemezt készítünk, ez a legfontosabb.